Nem az emberek fogják megfizetni a válság árát - harsogta adóemelésekkor és új adók (bankadó, hipermarketadó, telekomadó, energetikai különadó, csipszadó) bevezetésekor az elmúlt két évben a kormányzati kommunikáció. Most, hogy három új adóval, a telefonadóval, a sárgacsekk-adóként emlegetett pénzügyi tranzakciós illetékkel és a biztosítási adóval rukkolt elõ az Orbán-kormány, ez a fajta védekezés újra megjelent, de már óvatosabban fogalmaznak a kormányoldalon.

Orbán Viktor a három adóról szóló törvényjavaslat parlamentnek való benyújtása elõtt, a múlt pénteken, még azt hirdette, hogy a multikra terhelik az adókat. A kormányfõ azt mondta, ha sikerül az átmeneti krízisadókat - többek között a telefonadó vagy a tranzakciós adó formájában - állandósítani, az óriási eredmény lenne, mivel a tõkések és a multik megadóztatásával megvalósulna a kormány által ígért méltányos közteherviselés. A miniszterelnök késõbb már más tónusú kijelentést tett, amikor nem zárta ki kategorikusan azt, hogy az adóval sújtott cégek megpróbálják majd áthárítani a terheket az ügyfeleikre, de szerinte a multik nem fogják tudni ezt megtenni, mert tapasztalata szerint "a korábbi krízisadók esetén sem sikerült nekik."

Hasonlóan ingadoztak a kormánypárti képviselõk is. Rogán Antal - aki várhatóan a Fidesz új frakcióvezetõje lesz - a hétfõi országgyûlési ülésen azt mondta, hogy az új telefonadó alanya a szolgáltató cég lesz, nem pedig az ügyfél, ezért szerinte a terheket nem a fogyasztók, hanem a cégek viselik, és ez a helyes irány. Ezzel szemben a parlament költségvetési bizottságának ülésén, Rogán felszólalása elõtt pár órával Babák Mihály fideszes képviselõ elismerte, hogy bár valóban a szolgáltatók az adóalanyok, a terhet mindig a fogyasztók fizetik meg. Szerinte legfeljebb abban lehet reménykedni, hogy az új, állami mobilszolgáltató belépésével az árak majd csökkennek, és ez akár le is nullázhatja a telefonadó áremelõ hatását. Balog Ádám, a Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyi helyettes államtitkára pedig úgy nyilatkozott, hogy a kormány számításai szerint a szolgáltatók "jelentõs mértékben nem" terhelik rá az adót az elõfizetõikre.

A törvénytervezetben a telefonadó, a tranzakciós adó és a biztosítási adó áthárítására sincsen tiltás, igaz, minden esetben az a megfogalmazás, hogy az adó alanyai a távközlési cégek, illetve a bankok és a biztosítók. A kormány elõszeretettel hivatkozik a banki különadóra, amelyet a bankok nem tudtak áthárítani, legalábbis ezt állítják a kormányoldalon, ezért a kabinet szerint joggal lehet abban bízni, hogy a tranzakciós adót sem fogják - ahogy arra Orbán is többször hivatkozott.
Van azonban egy nagy különbség: a banki különadónál a jogszabály kerek perec megtiltotta az adó átterhelését, azt ugyanis ágazati különadónak szánták. A tranzakciós adónál viszont legfeljebb a piaci verseny korlátozó szerepében bízhatnak a bankszámlával rendelkezõ magánszemélyek és cégek. Aligha ez lesz azonban a meghatározó tényezõ, a bankrendszer ugyanis az elmúlt két évben nagy veszteséget szenvedett el (a bankadó mellett a végtörlesztés is megcsapolta a profitokat, a bankszektor eredménye tavaly év végére így mínuszba fordult), újabb, 130 milliárdos sarcot nem bírna el a bankrendszer.

Az adó áthárítása a lapunknak nyilatkozó szakértõk szerint nem feltétlenül úgy történik majd, hogy a bankok azt látványosan kommunikálnák. A banki díjszabások annyira bonyolultak és olyan sok elembõl állnak, hogy ember legyen a talpán, aki az akár több apró tételbõl összetevõdõ egy ezrelékes áremelést kiszúrja, de ettõl az még megtörténik. "Ha a törvényben nem lesz benne, hogy a banki tranzakciós illeték nem hárítható át, akkor nem kérdés, hogy ez a teher meg fog jelenni a számlatulajdonosoknál, és akár egy az egyben az õ költségeiket növeli majd. Beépülhet a számlavezetési vagy egyéb banki mûveletek díjaiba, vagy megnöveli a kamatmarzsot (a hitelek és a betétek közötti kamatkülönbséget)" - mondta el az [origo] kérdésére Simonyi Tamás, a KPMG igazgatója.

A hatás tehát nem lesz látványos, de picit drágább lesz a számlavezetés, eltûnhetnek az ingyenes számlacsomagok, alacsonyabb lesz a bankbetétekre adott kamat, mint az adó nélkül volna, vagy épp kicsit magasabb lesz a hiteleknél fizetendõ kamat. Létezik ugyan egy bizonyos magatartáskódex, amely szûkíti a bankok mozgásterét, de a tranzakciós adó esetére ez sem jelent szigorú korlátot. A kódex ugyanis lehetõvé teszi a díjemelést abban az esetben, ha a szabályozási környezet hátrányosan változik a bankok szempontjából.

Jövõre látványosan meglódulhatnak a biztosítások díjai, ott ugyanis nem egy ezrelékes, hanem a lakás-és utasbiztosításoknál 10, a cascónál 15 százalékos adókulcsot tartalmaz a törvénytervezet (csak az élet- és betegbiztosítások jelentenek kivételt az adó alól). Egy 50 ezres cascónál ez kapásból 7,5 ezer forintos drágulás, ha az adó teljes mértékben az ügyfekre hárul, a lakásbiztosítások 25-55 ezer forint között szóródó éves átlagos díjából pedig 2,5-5,5 ezer forintos pluszteher lehet.

Matolcsy György gazdasági miniszter elõszeretettel emlegeti a baleseti adót, amely idén már megjelent, de mégsem drágította a kötelezõ biztosításokat. Ez azonban azért pontatlan párhuzam, mivel a kötelezõ díja régóta folyamatosan csökkent (a banki jutalékokra, díjakra ez nem igaz, és más biztosítási részpiacokon sem jellemzõ), és valóban nagyon versengõ piacról van szó, kifejezetten árérzékeny ügyfelekkel és könnyen összehasonlítható termékekkel (a banki számlacsomagokra ez sem feltétlenül érvényes). A kgfb-biztosítások díja tehát a baleseti adóval együtt sem drágult, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tranzakciós és az általános biztosítási adó most ne okozna áremelkedést.

A törvény a telefonadónál sem tiltja meg az áthárítást, igaz, azt az eddigi ágazati telekomadónál sem tiltotta. Az új adónak az áthárítása azonban technikailag sokkal könnyebb, mint az eddig adó esetében volt, hiszen egyszerûbben kiszámolható, hogy hogyan úszhatja meg az adóból származó veszteséget a szolgáltató. "A telefonadónál ugyan a szolgáltató az adó alanya, õ utalja és õt is sújtja közvetlenül a teher, de azt egyértelmûen az ügyfelek telefonforgalma határozza meg (minden megkezdett perc és sms után 2-2 forint, havonta az elsõ tíz perc ingyenes, magánszemélynél 700 forint, céges ügyfélnél 2500 forint a havi maximum). Valószínûbb, hogy az új adó valódi viselõje az ügyfél lesz - igaz, a mostani telekomadó is részben vagy egészben valószínûleg beépült az árakba -, az adó és a teherviselõ közötti út meglehetõsen rövid" - fogalmazta meg Földes Balázs, a KPMG igazgatója.

Hogy ez pontosan mekkora áremelést jelent majd egy-egy ügyfélre lebontva már idén júliustól, azt az egyéni telefonálási szokások nagyban meghatározzák, de mivel csak az elsõ tíz percnyi beszélgetés lesz adómentes, jogosan feltételezhetõ, hogy a telefonálók nagy részének zsebébõl havi pár száz forintot kihúz az új adó, de lesznek szép számmal olyanok is, akiknél a törvényi maximumnak megfelelõ havi 700 forinttal drágulhat a telefonálás.

Az áthárítás ténye nem is kérdés, inkább csak az, hogy teljesen vagy csak részben tudják érvényesíteni áraikban a bankok, telefontársaságok, biztosítók az új adókat, és ezért teljesen vagy csak részben fogják az emberek megfizetni a kormány újabb ötleteinek az árát - így kommentálták az [origo] által megkérdezett szakértõk a várható következményeket.

"A jelenlegi telekomadótól egy ponton egyértelmûen eltér a kormány terveiben szereplõ új távközlési adó" - mondta Földes Balázs. (A két adónem egyébként fél évig még egymás mellett élne, mert a telefonadó a benyújtott törvényjavaslat szerint idén július 1-jén lépne életbe, a meglevõ adó viszont csak az év végén szûnne meg.) "Az új adó tisztán a telekommunikációs szolgáltatás természetbeni forgalma utáni adó lenne - de az adózási szakirodalom osztályozása szerint forgalmi típusú adónak mégsem lehet nevezni -, szemben a mostani adóval, amely inkább jövedelem típusú adó, és a telekommunikációs cégek árbevételét terheli" - fejtette ki Földes.

A különbség azért nagyon fontos, mert akár ezen múlhat az, hogy az Európai Unió beleköt-e az új adóba. A mostani telekomadó az Európai Bizottság szerint a közösségi jogba ütközik, a magyar kormánynak így az Európai Bíróságon kell megvédenie az álláspontját. A bizottság szerint ugyanis a magyar telekomadó sérti azt az uniós irányelvet, amelynek lényege, hogy a telekommunikációs, információszolgáltató szektort nem lehet különadóval terhelni, vagy ha ezt tenné egy állam, akkor az adóbevételt egy az egyben vissza is kellene forgatni a szektor fejlesztésére. Most a kormány beszedi a telekomadót, de nem osztja azt vissza semmilyen formában a szektor cégeinek. (Hasonló rendszert mûködtet a francia és a spanyol kormány is, a bizottság õket is az Európai Bíróság elé citálta, az ügyekben egy éven belül várható ítélet.)

A bizottság nyilván nagyon meg fogja vizsgálni, hogy az újonnan tervezett elvonás ugyanezen uniós tilalom alá esik-e, és mint Földes Balázs fogalmaz, akár perdöntõ is lehet, hogy mennyire hárítható át az ügyfelekre az adó, illetve hogy mennyire nyíltan tehetõ ez meg.

Az embereknek ez ugyan rossz hír, az uniós aggályok szempontjából azonban jó. "Ha az adó csak névlegesen sújtja a telekomcégeket, de egyébként könnyûszerrel átháríthatják, akkor felvethetõ, hogy nem is szektoradó" - magyarázza Földes, hogy ezúttal miért úszhatja meg a kabinet a brüsszeli kifogásokat. Hozzáteszi: ha úgy szövegeznék meg a törvényt, hogy a társaságok csak beszedik az adót, de annak alanyai az ügyfelek, akkor biztosan nem sérülne az uniós jog.

A kormány tehát láthatóan egyensúlyozni próbál. Az állampolgárok felé úgy kommunikál, hogy az adót nem lehet áthárítani - a telefonadó mellett ezt teszi a sárgacsekk-adónál is. A törvényt viszont úgy alkotja meg, hogy az adó alanyai a távközlési és pénzügyi szolgáltatók, miközben Brüsszel felé megpróbálja nem szektoradónak eladni a koncepciót, éppen azáltal, hogy nyitva hagyja az átháríthatóság kiskapuját, illetve magát az adót az ügyfelek telefon- és számlaforgalmához köti.

Simonyi Tamás szerint egy Magyarországon mûködõ banknak a menedzsmentje ma egyszerûen nem teheti meg, hogy ne az adó átterhelésével reagáljon a jövõre 90 milliárd forintosra kalibrált banki különadó másfélszeresére rúgó új adó bevezetésére. "A bankok vezetõi az adott bank tulajdonosainak, a részvényeseknek felelnek, és nem a magyar kormánynak" - szögezte le Simonyi, hozzátéve, hogy nyilván számítanak az erkölcsi megfontolások is, de mivel a banki különadó és a végtörlesztés miatt arra is volt példa, hogy egy-egy bank a korábbi 10-15 év profitját 1-2 év alatt visszaadta, a morális tényezõk most aligha fogják vissza a bankokat az adó áthárításánál.

A szakember szerint egyébként lehet, hogy a bankok akkor is áthárítanák az új adót, ha nem pusztán a saját érdekeiket néznék. Az ország és a magyar gazdaság egészét sem szolgálja az, ha kivéreztetik a bankszektort, ezzel ugyanis többet veszíthetünk, mint amennyit a számlatulajdonosok buknak az adó áthárításával.

Egy neve elhallgatását kérõ banki szakértõ ezt alátámasztva úgy vélte, hogy a versenynek maximum a nagyobb vállalatoknál lehet hatása, mivel itt jobbak az ügyfelek alkupozíciói. "A magánemberek bankszámláira porlasztva szinte biztosan áttolják majd az adót a bankok, de ebbe azért egy család sem fog tönkremenni" - fogalmazott a szakember.

A vállalkozásoknál azonban jóval nagyobb terhet jelent majd a tranzakciós adó, fõként, hogy annak nem lesz felsõ korlátja. Egy több milliárdos éves forgalmú társaságnak több millió forintos plusz adóterhe is keletkezhet jövõre, hacsak nem tud egyéni kondíciókat kiharcolni magának. Egy-egy fontosabb nagyvállalat megtartása érdekében erre esetleg van esély, a kisebb cégek azonban mindent megtesznek majd, hogy kikerüljék az adót, ezért a hazai kkv-szektor egy része várhatóan készpénzbe menekülhet.