A felhőkön keresztül is jól látszott a hatalmas villanás február 28-án nem sokkal éjfél előtt. A Magyar Csillagászati Egyesület oldalán lévő beszámolók alapján egy fényes meteor, szaknéven tűzgömb (bolida) robbant felettünk.
A jelenség során egy körülbelül asztal méretű test lépett be a Föld légkörébe 20-30 kilométer/másodperc sebességgel. Közel 100-120 kilométer magasan izzani kezdett, majd feltehetőleg 70-90 kilométer magasan a felületére nehezedő légellenállás miatt felrobbant, és a teleholdnál is fényesebb, látványos villanást produkált.
A beszámolók alapján sokan lakásukból vették észre, hogy az éjszakai égbolt hirtelen kifényesedik. Kevesen voltak azok a szerencsések, akik közvetlenül látták a jelenséget, amelyet egyesek zöldes színűnek, igen fényesnek, néha tűzijáték-rakétára emlékeztetőnek írtak le. Néhány bejelentés hanghatásról is szól, azonban ezek nem biztos, hogy a jelenséghez kapcsolódtak. Egyelőre nem tudni, hogy a meteor olyan alacsonyra jutott-e a földfelszín fölé, hogy a hangja majdnem a jelenséggel egy időben hallatszódjon. Akárcsak a villámlásnál, kicsit késnie kellene a mennydörgésnek - ugyanakkor elvben az úgynevezett elektrofonikus jelenségek keretében előfordulhat, hogy a megfigyelőhöz elektromágneses sugárzás formájában érkező jel hanghatást is kivált - ekkor a fényléssel egy időben hallható a hang.
A bolygónk légkörében felrobbanó meteorok, illetve tűzgömbök villanása rövid, jellegzetes fénymenetet mutat. A fenti videón is ez látszik, tehát a felvétel alapján is természetes eredetű kozmikus látogató semmisült meg felettünk. Mindez a többi beszámolóval együtt jól mutatja, hogy látványos és ritka, de "normális" jelenséggel volt dolgunk - tehát nincs szükség extra magyarázatokra.
Egyelőre nem tudni, hogy a meteor földet ért-e, azaz találnak-e majd meteoritot vagy meteoritokat. Erre a magyar-szlovák-ukrán hármashatár térségében lehet a legnagyobb esély.
A Magyar Csillagászati Egyesület közlése alapján sokan látták a jelenséget, amelyet néhány webkamera is megörökített. További információk és beszámolók a hirek.csillagaszat.hu honlapon olvashatók.
Több faktornak (sebesség, irány, belső szerkezet stb.) is szerencsésen kell alakulnia egy kozmikus látogató esetén, hogy belőle meteritok érjék el a Föld felszínét. Mikroszkopikus méretű testek közel folyamatosan hullanak a világűr felől, a kézipéldány méretű meteoritok landolásához általában az szükséges, hogy az eredeti test a légköri repülésekor lelassuljon, esetleg néhány nagyobb darabra essen szét.
Emberi időskálán mérve meteoritok viszonylag ritkán landolnak hazánk területén, és még ritkábban találják meg őket. Az ELTE Planetológiai Műhely alapján a legtöbb magyarországi meteorit még a XIX. századból származik. A történelmi Magyarországról származó meteoritok közül a legismertebbek a következők: Mezőmadaras (Marosvásárhely közelében, Erdélyben), Mócs (Az erdélyi Mezőségen), Knyahinya (Csillagfalva, Máramarosban). Knyahinya és Mócs hullásai mindmáig a legnagyobbak közé tartoznak, melyek során 1000, illetve 3000 darabra becsülik a lehullott darabok számát. Ez az összeállítás a Londoni Meteoritkatalógus 1985-ös kiadása alapján készült. Ebben az 1995-ös kaposfüredi hullás még nem szerepel. További információk: planetologia.elte.hu honlapján.