A politikai közéletben és az egész közvéleményben egyaránt rendkívül heves indulatokat váltott ki az, hogy 2007. május 4-én hajnalban rendõrök állítólag megerõszakoltak egy 21 éves fiatal lányt Budapest belvárosában. Az eset után több magas rangú rendõrségi vezetõ távozott posztjáról. Mivel a hatóságok nem látták az igen súlyos vádakat bizonyíthatónak, a sértett úgynevezett pótmagánvádas eljárást kezdeményezett.
A Fõvárosi Bíróság az öt rendõr vádlottat bûncselekmény hiányában mentette fel a személyi szabadság megsértése és a szemérem elleni erõszak vádja alól, a zsarolás és a vesztegetés vádja alól viszont bizonyítottság hiányában mentették fel a vádlottakat.
Az ítélet szóbeli indoklásakor Nyilas Levente bíró kiemelte, hogy a tanúk legnagyobb részétõl - úgymond - semmilyen érdemi információ nem származott. A térfigyelõ kamerák felvételei és a telefonhívások híváslistái alapján legfeljebb 6 perce lehetett volna a vádlottaknak az állítólagos erõszakoskodásra az utazással együtt, de a bíróság a bizonyítási kísérlet során úgy tapasztalta, hogy mindehhez több mint 10 perc kellett volna. Tehát a bíróság szerint nem történhetett volna meg az, hogy Zsanettet elvitték, és megerõszakolták 2007. május 4-én hajnalban. Az sem volt a bíróság szerint bizonyítható, hogy a vádlottak mondtak-e olyasmit, ami zsarolásnak tekinthetõ. Nyilas Levente úgy összegezte a bíróság meggyõzõdését, hogy "Zsanett nem mindenben mondott igazat, de a vádlottak sem mondtak el mindent". A bíróság csak annyit látott bizonyítottnak, hogy Zsanettet a rendõrök hazakísérték, de azt, hogy adott-e nekik a lány pénzt, a bíróság nem állapíthatta meg.
Az ítélet nem jogerõs, mert a pótmagánvádló, illetve jogi képviselõje fellebbezést jelentett be, az ítélet hatályon kívül helyezését, illetve bûncselekmény megállapítását és büntetés kiszabását szeretné elérni. Két vádlott 3 napi gondolkodási idõt kért, 3 vádlott pedig tudomásul vette az ítéletet.