Ma, amikor vita folyik arról, hogy építsünk-e új atomerõmûvi blokkot, és/vagy a megújuló energiaforrások hasznosítására költsünk, végig kell gondolni egy általános nemzeti energetikai stratégia kidolgozásának szükségességét. Mert ilyen hosszú távú stratégia ma nem létezik.

Az elsõ és legfontosabb tény, amibõl ki kell indulnunk, hogy az a legolcsóbb energia, amelyet nem használunk föl. Tehát elõször is az energiatakarékosság a legfõbb tartalék, és csak ha ezen a téren radikálisan sikerül javítani a hazai mutatókat, akkor kell és szabad új energetikai kapacitások létesítésében gondolkodnunk. Ma Magyarország fajlagos energiafelhasználása egységnyi GDP megtermelésére a háromszorosa Ausztriáénak, pedig az osztrák gazdasági makroszerekezet sem éppen energiatakarékos. Gondoljunk csak a Voest Alpin acélipari óriásra!

Eocén-program, liász-program, Bõs-Nagymaros

A mai magyar helyzet sok tekintetben hasonlít a 20-25 évvel ezelõttihez. Mire gondolok? Arra, hogy az 1980-as években folyt a liász-program a mecseki liászkori feketeszén hasznosítására, és az eocén-program, a Dunántúli-középhegység eocénkori barnaszenének és az alatta húzódó karsztbauxitnak az „összekapcsolt” hasznosítására. (Tudjuk, ez utóbbi súlyosan veszélyeztette akkor Európa legnagyobb karsztvízvagyonát, és emiatt le is kellett állítani az eocén-programot.) És ugyancsak ekkor folyt a bõs-nagymarosi vízlépcsõrendszer elõkészítése, tervezése, sõt már megvalósítása is.

Ha ezt az irdatlan mennyiségû pénzt, erõforrást, amelyet akkor energetikai fejlesztésekbe öltünk, inkább a gazdasági makroszerkezet átalakítására, egy kevésbé energiaigényes szerkezet létrehozására, illetve az energiatakarékosság javítására fordítottuk volna, ma nem itt tartanánk.

Valójában akkor egy elavult, energiafaló makroszerkezet fönntartására, és az energiapazarlás folytatásának biztosítására, pontosabban ezek energetikai hátterének kiépítésére kötöttük le szûkös erõforrásainkat.

Ma ugyanez a dilemma: szerkezetváltásra, kevésbé energiaigényes makroszerkezet kialakítására, illetve energiatakarékossági programokra (például: panelházak szigetelése) koncentráljunk, vagy ennek az elavult szerkezetnek a mûködését és a pazarlás fönntartását biztosítsuk újabb energetikai beruházásokkal?