A rendõrség összesítése szerint kilencezren tüntettek vasárnap este Romániában Traian Basescu államfõ és a kormány ellen, ami azonban ennél a számnál jobban aggaszthatja a bukaresti politikai vezetést, az a tiltakozó akciók terjedése. Míg ugyanis az elsõ napokban még csupán Bukarestben, illetve egy-két nagyobb megyeszékhelyen vonultak ki néhány százan, vasárnap már 34 megye városaiban voltak akciók. Történt ez annak ellenére, hogy a mozgolódás közvetlen kiváltó okát a kormány idõközben részben megszüntette.
Az elégedetlenség akut oka az új egészségügyi törvénytervezet volt, amely lehetõvé tenné a szakszolgáltatások egy részének magánosítását. Ezek közé sorolták a mentõszolgálat piacát is, ami viszont épp a minisztérium helyettes államtitkárát, Raed Arafatot háborította fel leginkább. A palesztin származású orvos volt az, aki a rendszerváltás után lényegében megteremtette a korszerû román sürgõsségi mentõszolgálatot. A privatizáció lehetséges következményeire hivatkozó Arafat odáig ment, hogy az egyébként még nem elfogadott, csupán társadalmi vitára bocsátott tervezetrõl élõ televíziós adásban bonyolódott éles szócsatába az államfõvel. Majd hogy véleményét meg inkább hangsúlyozza, le is mondott kormányzati tisztségérõl.
Arafat ezzel vált a mostani tiltakozások egyik kulcsfigurájává: az elsõ tüntetések arról szóltak, hogy az emberek kiálltak mellette. Bukarestben akadtak, akik azt állították magukról: 1989-ben Tõkést akarták megvédeni, most Arafat mellett is kiállnak. Kiváltképpen igaz volt ez Marosvásárhelyen, ahol az 1981-ben Romániába költözött orvos elkezdte a mentõszolgálat kiépítését.

Péntek este Bukarestben a tüntetõk már az államfõi hivatal, a Cotroceni-palota elõtt követelték a törvénytervezet visszavonását, de egyúttal elnök- és kormányellenes jelszavakat is skandálni kezdtek. Az akció nem is maradt eredménytelen, Traian Basescu még péntek este felszólította a kormányt - ezen belül az egyébként RMDSZ-es Ritli László egészségügyi minisztert - a jogszabálytervezet visszavonására.

Mindez már kevés volt az indulatok megfékezéséhez. Annál inkább, mert a hétvégén a tüntetõk már nem csak az egészségügyi törvény miatt tiltakoztak. Kolozsváron például - amint arról a Szabadság napilap beszámolt - szombaton és vasárnap bér- és nyugdíjemelést követeltek, politikai befolyástól mentes állami televíziót, meg a verespataki aranykitermelésre vonatkozó szerzõdést felmondását. Összetûzések azonban itt és általában a vidéki városokban nem voltak.

Annál inkább Bukarestben, ahol a rohamrendõrség szombaton és vasárnap is könnygázt vetett be a kezdetben békés, majd agresszívebbé váló demonstrálókkal szemben. Az erõszakos incidensek kialakulásában román beszámolók szerint döntõ szerepe volt annak, hogy a tiltakozók között a rendõrséggel korábban is szembekerült szurkolói csoportok tagjai tûntek fel. Köveket, Molotov-koktélokat dobtak a csendõrökre, üzletek ablakait törték be, hirdetõtáblákat törtek szét.
A randalírozók közül többen a magát radikális, román nemzeti mozgalomként meghatározó Noua Dreapta (Új Jobboldal) tagjai voltak, állítják a bukaresti források, de a szervezet vezetése ezt kifejezetten tagadta. Kikelt a tüntetõk ellen a román politikai élet egyik botrányhõse, Gigi Becali is. Hiába voltak köztük futballszurkolók, a bukaresti Steaua tulajdonosa azt hangoztatta: szégyen, hogy a román államfõvel szemben "egy arabot" védenek.

A nagy kérdés most az, mi vethet véget a megmozdulásoknak. A tiltakozók ugyanis több nagyvárosban és Bukarestben ismét gyülekezni kezdtek hétfõn délben, a rendõrök pedig újabb konfliktusokra készültek. A helyszínen lévõ tudósítók megjegyzik, az elõzõ napokon is békésen kezdõdtek a demonstrációk, majd este elfajultak, és csak vasárnap majdnem 250 embert kellett elõállítani.

Az ígéret, hogy új egészségügyi törvény készül, a jelek szerint nem nyugtatta meg az elégedetleneket. Még úgy sem, hogy Emil Boc kormányfõ közölte: az új változatban nem lesz szó a mentõszolgálat (SMURD) megszüntetésérõl, sem magánosításáról. Ám mint azt az RMDSZ-t vezetõ és a román mûvelõdési tárcát is irányító Kelemen Hunor hétfõi sajtótájékoztatóján is elismerte, a tüntetések általános, az egész állami rendszer ellen forduló tiltakozássá alakultak át.

Ha tehát a kormány és az államfõ nyugalmat szeretne, valamiben mindenképpen engednie kell. Csakhogy gazdasági kérdésekben erre aligha van módja. Románia viszonylagos gazdasági sikerében (amelyért sokan már Magyarországgal szemben is példaként emlegetik) közrejátszott, hogy tavaly tavasszal meghosszabbította a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szervezésében kötött, kétéves többoldalú nemzetközi hitelmegállapodását. A korábbi 20 milliárd eurós készenléti hitelszerzõdést szintén kétéves, elõvigyázatossági hitelmegállapodás váltotta, amelynek értéke mintegy 5 milliárd euró.
Kicsi a valószínûsége annak is, hogy az országban - mint azt a tüntetõk egy része követeli - elõrehozott választást tartsanak. Az ellenzék ugyanis összefogott, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt létrehozta a Szociálliberális Szövetséget, amely egyes felmérések szerint a szavazatok ötven százalékára számíthatna egy mostani választáson. Ezt a kormányon lévõk aligha kockáztatják meg.

Így tehát aligha marad más megoldás, mint a reménykedés abban, hogy a tüntetések kifulladnak - vagy egy személyi áldozat. Az elsõ ötlet már el is hangzott: a belügyminiszter menesztése a csendõrség fellépése miatt. Ám a kormány egyelõre összezárt, és ennyit sem akar engedni. Más kérdés, hogy nem gondolja-e meg magát, ha a mozgolódás folytatódik. Az idei ugyanis választási év Romániában, ilyenkor pedig az említett kilencezernél sokkal nagyobb tömeget megmozgató tiltakozást már ritkán kockáztatnak meg.