Még több mint tíz hónap van hátra az amerikai elnökválasztásig, de Barack Obama elnök kedd esti országértékelése már ennek jegyében zajlott. Bár közvetlen utalásokat nem tett sem a választásra, sem lehetséges kihívóira, lényegében az egész beszéd üzenete az volt, hogy miben kínál õ mást az országnak, mint a republikánusok. A lényege ennek az, hogy Obama szerint az államnak fontos szerepe van abban, hogy az ország sikeres legyen, szemben a republikánusokkal, akik szerint a kormányzati szerepvállalás akadályozza ezt.
Az amerikai elnökök hagyományosan minden év elején mondanak egy átfogó, az Unió helyzete címet viselõ beszédet, amelyben egyrészt értékelik az állapotokat, másrészt megfogalmazzák céljaikat. A közelgõ választásra utalt, hogy Obama szinte alig beszélt külpolitikáról, mintegy mellékesen említette csak meg az arab tavaszt és az iráni atomprogram elleni fellépést.
A fõ téma a gazdaság volt, amely a felmérések szerint a leginkább foglalkoztatja az amerikaiakat. Az Obama megválasztása elõtt elmélyült válságból azóta sem épült fel teljesen a gazdaság, a munkanélküliség továbbra is rendkívül magas szinten áll, és ugyan most vannak biztató növekedési jelek, a gazdasági elemzõk bizonytalanok abban, hogy az utóbbi hónapokban megindult javulás mennyire lehet tartós.

Obama a beszéd fõ üzenetét legnyilvánvalóbb elnöki sikerének, Oszama bin Laden megölésének a történetéhez kötötte. Obama szerint az is azt bizonyította, hogy csak az összefogásra épülõ csapatmunka lehet sikeres, és szerinte ezt a példát kell követnie az országnak. Ezzel egyrészt azt próbálta üzenni, hogy megegyezésre kellene jutniuk egyes kérdésekben a republikánusoknak és a demokratáknak, másrészt hogy az egész társadalom szintjén szükség van az összefogásra.

Nemcsak a megbékélésrõl és az összefogásról szólt ugyanakkor az elnöki beszéd, Obama megvillantotta harcias oldalát is. "Harcolni fogok minden akadály ellen, és ellenezni fogok minden olyan erõfeszítést, amelyek visszatérést jelentenének ahhoz a politikához, amely a gazdasági válságba sodort bennünket" - mondta az elnök, egyértelmûen üzenve a republikánusoknak, akik hevesen ellenzik Obama és a demokraták legtöbb elképzelését.

Az egyik jelképes ügy az adók kérdése. Obama ragaszkodik hozzá, hogy a legvagyonosabb rétegektõl meg kell vonni az adókedvezményeket, és az õket terhelõ adók mértékét meg kell emelni. Az elnök szerint erre azért van szükség, hogy egyenlõvé váljon a terhelés, jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a leggazdagabbak alacsonyabb adókulccsal adóznak, mint a náluk jóval szerényebb jövedelemmel rendelkezõk. Nem volt véletlen, hogy a közönség tagjai között ott volt Warren Buffett milliárdos üzletember titkárnõje is. Õ azzal vált híressé, hogy az Obama adópolitikáját támogató Buffett egyszer azzal érvelt a gazdagok adókulcsának emelése mellett, hogy neki magának arányaiban kevesebb adót kell fizetnie, mint a titkárnõjének. Ennek nyomán kapta az adókulcs emelése a Buffett-szabály nevet.
Az adózás kérdése nyilvánvalóan az elnökválasztási kampány egyik fõ témája is lesz. Obama egyik lehetséges republikánus kihívója, Mitt Romney épp kedden tette közzé az utóbbi két évre vonatkozó adóbevallásait, és ezekbõl az derül ki, hogy a 2010-es és 2011-es években befolyt mintegy 45 millió dolláros jövedelem után Romney várhatóan kevesebb mint 14 százaléknyi adót fog fizetni. Ez jóval elmarad attól, amekkora arányú adót az amerikaiak nagy része fizet, és a különbség oka, hogy Romney jövedelme befektetésekbõl származik, nem pedig munkahelyi fizetésbõl.

Az Obama által javasolt új adószabály szerint Romneynak ennél jóval többet kellene fizetnie. "Ha egymilliónál többet keres valaki, akkor legalább 30 százalék adót kelljen fizetnie" - javasolta Obama a beszédben, hozzátéve, hogy a leggazdagabb rétegektõl az adókedvezményeket is megvonnák. Hozzátette azonban, hogy a lakosság többi 98 százalékának nem változnának az adóterhei, mert õk azok, akik "küzdenek az emelkedõ költségekkel és a stagnáló bérekkel".

Nemcsak az adózás kérdésében vannak ugyanakkor egyelõre feloldhatatlannak tûnõ ellentétek az elnök és a republikánusok között. Feszültség van köztük az állami pénzügyek kezelésében is, a republikánusok ugyanis drasztikus megszorításokat követelnek, míg Obama szerint az adósság csökkentése mellett folytatni kell a beruházásokat az oktatásba, az infrastruktúrába és az energetikai fejlesztésekbe.

Nem sok esély van ugyanakkor arra, hogy Obama felszólításának engedelmeskedni fognak a törvényhozásban erõs pozíciókkal rendelkezõ republikánusok, és hozzájárulnak például az évek óta hevesen ellenzett adóemelésekhez. A megegyezés ellen hat az is, hogy egyre jobban felpörög a választási kampány, a lehetséges republikánus kihívók pedig keményen támadják az elnököt. Legfeljebb árnyalatnyi különbségek vannak a legerõsebb jelöltek között: míg Mitt Romney szerint Obama egy "rendes ember", aki egyszerûen alkalmatlan a feladatára, addig a dél-karolinai elõválasztást nagy meglepetésre fölényesen megnyerõ Newt Gingrich szerint az elnök egy radikális szocialista, és mindenáron le kell gyõzni az ország jövõje érdekében.