"Ha korábban bárki azt kérdezte volna, hogy mi a legvalószínûbb forgatókönyv az észak-koreai rendszer összeomlására, a válasz Kim Dzsong Il hirtelen halála lett volna" - nyilatkozta a Reuters hírügynökségnek hétfõn egy amerikai Korea-szakértõ. Victor Cha, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának korábbi tagja, a washingtoni Center for Strategic and International Studies munkatársa szerint Észak-Korea "most egyértelmûen belépett ebbe a forgatókönyvbe", de még nem tudni, mi lesz a végkifejlet.
Kim Dzsong Il, a sztálinista távol-keleti országot 1994 óta vezetõ diktátor helyi idõ szerint szombat reggel halt meg, halálát hétfõn jelentette be az állami televízió. A halálhírt könnyek közt bemondó mûsorvezetõ szinte azonnal hozzátette azt is, hogy az elhunyt vezér helyét Kim Dzsong Un, a diktátor legkisebb fia veszi át. A váratlan haláleset miatt azonnal megkezdõdtek a találgatások, hogy mi vár az atomfegyverrel is rendelkezõ országra a hatalmas személyi kultusszal övezett "kedves vezetõ" halála után. Miközben a KCNA észak-korai hírügynökség hisztérikusan zokogó gyászolókat mutatott, Dél-Korea rendkívüli készültségbe helyezte hadseregét.
"Észak-Koreában örökléses kommunista típusú rendszer mûködik, úgy tapasztaltam, hogy ezt a rendszert nagyon kimérten építették fel, és nagyon erõsnek látszik" - mondta az [origo]-nak Szilágyi Béla, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat fõigazgatója, aki eddig 25-ször látogatott Észak-Koreába különbözõ karitatív missziók keretében. Az észak-koreai rendszert munkája során megismerõ Szilágyi szerint ennek a rendszernek is "megvannak a gyenge pontjai". "A középszintû káderek kiesését nem érzi meg a felépítmény, de ha a feje esik le, megjósolhatatlan, hogy mi történik" - mondta.

Szilágyi - a külföldi elemzõkhöz hasonlóan - úgy látja, hogy a rendszer stabilitása most azon múlik, mennyire tudott az elmúlt másfél-két évben bizalmat és tekintélyt szerezni az apja által örökösnek szánt Kim Dzsong Un. Az elhunyt diktátor legkisebb fia ugyanis korábban nemcsak külföldön, de Észak-Koreában is teljesen ismeretlen volt, és csak az után nevezték ki magas tisztségekre, hogy állítólagos infarktusa után 2008-ban Kim Dzsong Il elkezdte tudatosan keresni az utódját.

"Kim Dzsong Il három évig gyászolta saját apját, amikor az 1994-ben meghalt, és csak 1997-ben vette fel formálisan is a védelmi bizottság vezetését, az elnöki címet pedig soha nem kapta meg" - emlékeztetett Szilágyi Béla. A karitatív szervezet fõigazgatója szerint akkor sokan egyfajta belsõ harcnak tulajdonították ezt, és azt mondták, hogy három év kellett a hatalom megszilárdításához. "Az egyértelmû, hogy a húszas évei végén járó Kim Dzsong Un nem fog tudni egyedül kormányozni, szüksége lesz az eddigi vezetõk és tanácsadók támogatására" - mondta. "Hamarosan kiderül, hogy vajon õ fogja-e gyászolni az apját három éven át, vagy könnyû átmenetet biztosítanak neki" - tette hozzá.
Bár a Koreával foglalkozó nyugat-európai elemzõk régóta tartanak attól, hogy a diktátor halálát hatalmi vákuum, belsõ hatalmi harc és káosz követheti Észak-Koreában, a Guardian elemzése szerint ennek a veszélye rövid távon már elhárult. "Fontos megjegyezni, hogy két nap eltelt a vezér halála és a halálhír bejelentése között" - írja a brit lap. "Ha az uralkodó réteg hatalommal bíró elemei vagy egyes tábornokok meg akarták volna fúrni a hatalomátadást, azt valószínûleg már megtették volna. Ez azt mutatja, hogy - legalábbis egy ideig - nem lesznek belsõ puccskísérletek" - írták.

Ennek ellenére a Dél-Korea, Japán és az USA is készenlétbe helyezte a csapatait, mert attól tartanak, hogy az új észak-koreai hatalom friss konfliktusokkal akarja majd demonstrálni az erejét. "Lehet, hogy Kim Dzsong Un szükségesnek tartja majd egy konfliktus kirobbantását, hogy egy külsõ fenyegetés rémével saját zászlaja alá gyûjthessen mindenkit, aztán bizonyítsa talpraesettségét a többi magas rangú vezetõ elõtt - mondta a Reutersnek Bruce Klingner, a washingtoni Heritage Foundation ázsiai politikai elemzõje. Sok megfigyelõ szerint a 2010 márciusában elsüllyesztett dél-koreai hadihajó és a Jonpjong-sziget elleni, tavaly novemberben végrehajtott tüzérségi támadás is arra szolgált, hogy Kim Dzsong Un ott bizonyíthassa vezetõi képességeit.

Az ország jövõjét két fontos tényezõ határozza meg: az egyik, hogy Észak-Koreának atomfegyvere van, a másik pedig az, hogy az országot olyan éhínség sújtja, amely miatt külsõ segítségre szorul, és amely belsõ konfliktusokat is szülhet. "Kimondhatjuk, hogy Észak-Korea ismét éhezik, mivel a tavalyi természeti katasztrófák elvitték a termés egy részét, és mert jó termés esetén sem képes magát élelmiszerrel ellátni" - mondta az [origo]-nak Szilágyi Béla.
A Baptista Szeretetszolgálat fõigazgatója szerint az ország az utóbbi években próbált gazdasági reformokat megvalósítani, átvenni a kínai modellt, de ehhez sok idõ kell, és nem volt teljesen sikeres a kísérlet. A pénzügyi reform is kudarcba fulladt, ezért olyan komoly gazdasági válság van, "amilyet mi Európában el se tudnánk képzelni". Szilágyi szerint érkeznek hírek éhséglázadásokról is, de ezek elszórtak, és az ország katonai erejéhez képest gyengék voltak, ezért nem valószínû, hogy befolyásolják a hatalom átadását. Ráadásul a hatóságok "komoly ideológiai fegyelmet tartanak fenn az országban, és nagyon komolyan elkötelezték az embereket a mostani vezetés mellett".

A Guardian elemzése szerint az új rezsim az atomfegyvereit is felhasználhatja azokon a tárgyalásokon, amelyeken a nagyhatalmaktól a közeljövõben engedményeket, megbecsülést és élelmiszersegélyeket próbálnak majd kiharcolni. "Bár természetüket tekintve katonai eszközök, Észak-Korea atomfegyverei továbbra is politikai eszközök maradnak" - írja a lap, amely szerint nem kizárható, hogy az ország újabb nukleáris kísérleteket vagy provokatív rakétateszteket hajt majd végre attól függõen, hogyan alakul a nemzetközi politikai helyzet.

Észak-Korea jövõje nagyban függ attól is, hogy az országgal szomszédos három nagyhatalom hogyan viszonyul az új vezetéshez. Az ország északon Kínával és Oroszországgal, délen pedig Dél-Koreával határos, amelynek védelmét szövetségese, az USA garantálja. Ennek a három nagyhatalomnak pedig meglehetõsen különbözõ érdekei vannak a Koreai-félszigeten.

Az USA és európai szövetségesei leginkább annak örülnének, ha Észak-Koreában megszûnne a kommunista diktatúra, leszerelnék atomfegyvereiket, és dél-koreai vezetéssel egyesítenék a félszigetet. A WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai táviratok is arról árulkodtak, hogy az USA forgatókönyveket készít Észak-Korea összeomlásának esetére. Egyelõre azonban Barack Obama amerikai elnök csak annyit közölt, hogy az USA továbbra is elkötelezett a félsziget stabilitása és Dél-Korea megvédése mellett, az északnak nyújtandó élelmiszersegélyekrõl és az atomtárgyalások újraindításáról szóló döntéseit pedig átmenetileg elhalasztja.
A Russia Today orosz hírtelevíziónak nyilatkozó elemzõ szerint ez azt mutatja, hogy az Egyesült Államok "fenn akarja tartani a feszültséget a két Korea között, hogy így tartsa sakkban Kínát". Az elemzõ szerint az USA-nak erre azért van szüksége, mert Oroszország és Kína az utóbbi egy évben egyre jobb viszonyt épített ki Észak-Koreával. Közben Kína világossá tette, hogy legerõsebb szövetségesként odateszi magát az új észak-koreai rezsim mögé: a kínai külügyminisztérium közleményben méltatta az elhunyt diktátort, majd azt írta, reméli, hogy Kim Dzsong Un vezetése alatt a koreai nép erõvé tudja alakítani mostani fájdalmát.

2010 végén még olyan WikiLeaks-akták kerültek napvilágra, amelyek szerint Kína is pártolta volna az észak-koreai rezsim bukását. A dokumentumok szerint Kína attól tart, hogy Kim Dzsong Il halála után utódlási harcok törhetnek ki, ezért elfogadná, ha a két Korea a déliek vezetésével egyesülne. A mostani közlemény ellenben arra utal, hogy Kína a kommunista diktatúra megõrzésében érdekelt. "A közös erõfeszítések, a barátság a kínai és észak-koreai pártok, kormányok és népek között megerõsödik és továbbfejlõdik. A kínai nép mindig az észak-koreai nép mellett áll majd, (...) Kína pedig aktívan hozzá fog járulni a félsziget békéjéhez és stabilitásához" - írták.