Az egyetemek és fõiskolák közötti verseny csak fokozódott a tandíj bevezetésével. Elõtte is harcoltak a hallgatókért, most viszont – figyelembe véve azt is, hogy egyre kevesebben vannak a középiskolás fiatalok – még inkább fontossá vált, hogy hányan jelentkeznek egy-egy intézménybe. Az alacsony ponthatár vonzó lehet, de nem biztos, hogy a diplomaosztó után könnyen állást talál az, aki nem egy patinás intézményben végzett.

Egyenlõk és egyenlõbbek

A cégek a sok jelentkezõ közül a legjobbat akarják kiválasztani, az elsõ körben azonban még csak önéletrajzokkal találkoznak. Ezért fordulhat elõ az, hogy amikor válogatnak, felállítanak egy sorrendet azon intézmények között, amelyekben az álláskeresõk végeztek. Így a híresebb, nagy múltú iskolák diákjaival kapcsolatban az a „prekoncepció” fogalmazódik meg a HR-menedzserekben, hogy valószínûleg jobban képzettek, okosabbak, talpraesettebbek a gyengébb vagy fiatalabb fõiskolán végzett társaiknál. „Néhány fõiskola diplomája valóban csak egy darab papír, mivel az oktatás minõsége hagy némi kívánni valót maga után. A cégek kiválasztási rendszere általában kiszûri azokat a jelentkezõket, akik nem megfelelõek az adott feladatra, ennek segítségével még az is kisülhet, hogy a betöltendõ állásra a legalkalmasabb az, aki egy fiatal, kis intézménybõl jött, ahol az elméleti képzés nem annyira, a gyakorlati viszont annál jobb” – mondta Juhos Andrea, a DBM Hungary ügyvezetõje.


A pozitív és a negatív diszkrimináció is etikátlan és törvénybe ütközik, ezt a cégek HR-esei is tudják jól. Juhos Andrea szerint mindezek ellenére a döntéshozók fejében van egy lista azokról az egyetemekrõl, amelyek a legpreferáltabbak számukra. „Persze egy HR-vezetõ nem fog publikus listát kiadni arról, hogy honnan várnak jelentkezõket, ám már az önéletrajzok elolvasásakor is diszkriminálhatják õket. Errõl nem is valószínû, hogy tudomást szerez az illetõ, mert be sem hívják interjúra” – tette hozzá a DBM ügyvezetõje. Ha viszont egy jelentkezõ átjut az elsõ rostán, már be tudja bizonyítani a rátermettségét.

Hajdú Csongor, a Frissdiplomás Személyzeti Tanácsadó és Szolgáltató Kft. ügyvezetõje viszont úgy gondolja, nem minden esetben a „híres” egyetemen szerzett végzettséget kultiválják a cégek. Náluk ugyanis elõfordult, hogy egy vállalat a gépsor mellé keresett üzemmérnököt, és a Miskolci Egyetemen vagy a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) végzett mérnök helyett „megelégedtek” egy fõiskolát végzett mérnökkel.

Nincs hivatalos sorrend

Teljesen reprezentatív felmérések még nem léteznek azzal kapcsolatban, hogy a cégek mely egyetemeken végzetteket keresik. A közelmúltban megjelent felsõoktatási toplistákban fejvadászokat vagy multinacionális cégek HR-vezetõit is megkérdezték a kedvelt egyetemeikrõl. Készült felmérés a Mûegyetemi Állásbörzén is, ez azonban nem reprezentatív, mert a részt vevõ cégek konkrét céllal érkeztek. Mûszaki téren legszívesebben a BME-rõl, illetve a Miskolci Egyetemrõl, a gazdasági végzettségûek körébõl pedig a Budapesti Corvinus Egyetemrõl vagy a Budapesti Gazdasági Fõiskoláról alkalmaznának embereket.

„Amerikában és Nyugat-Európában már bevált az a módszer, hogy az egyetemek ’véndiák-egyesületeiben’ nyomon követik a végzettek elhelyezkedését, a fizetésének alakulását, de azt is, hogy egyáltalán mennyi ideig kerestek állást. Magyarországon ez még csak most kezdõdött el, vannak próbálkozások, de a rendszer nem egységes” – mondja Juhos Andrea. Egy országos, teljes körû nyomon követési rendszer hatására kiderülne, hogy melyik a legjobb egyetem, honnan kerül jó beosztásba a frissdiplomás – ezzel még jobban megnõne az ázsiója az elitegyetemeknek. A végzetteknek azonban nem lesz kötelezõ visszaküldeni a pályakövetésrõl szóló kérdõívet, így kérdés, az mennyire tükröz majd valós adatokat – aki nehezen vagy nem a végzettségének megfelelõen talál állást, az nem biztos hogy büszkélkedni akar az eredményeivel.

Az emberekben van egy bizonyos kép a diplomák értékérõl, ám ezt még jobban tudatosítani kellene. Juhos Andrea szerint nincs ismeretterjesztés, a középiskolás gyerekek és a szüleik nem mennek el karrier-tanácsadásra, hogy tájékozódjanak. A tanácsadó kijelentette: szívesen elmenne tizenegyedikes osztályok szülõi értekezletére elõadást tartani a pályaválasztásról – hogy segítsen a döntések meghozatalában.

A képesség is számít

Elsõsorban közgazdász-, jogász- és informatikus mérnök-hallgatókat keresnek a KPMG Hungária Kft.-nél. A legsikeresebb jelentkezõk a Budapesti Corvinus Egyetemrõl, a Budapesti Gazdasági Fõiskola Pénzügyi és Számviteli Karáról, a Pécsi Tudományegyetemrõl és a Miskolci Egyetemrõl érkeznek. Mérnököket elsõsorban gazdasági informatika illetve mûszaki menedzser szakokról a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemrõl választanak ki.

„Szempont, de nem kizárólagos szempont a cégünknél az, hogy hol végzett az állásra jelentkezõ. Elég nagy különbségek vannak az iskolák között. Az ideális munkatársnak azonban nemcsak a tudásával kell megállnia a helyét, hanem olyan képességbeli kritériumoknak is meg kell felelnie, mint a megbízhatóság, rugalmasság, csapatszellem és a jó kommunikáció. Emellett a szakmai tudásukon felül megköveteljük a stabil angol nyelvtudást – bizonyos csoportokban a stabil német nyelvtudást is – és a számítógép-ismeretet” – mondta Berzsenyi Márta, a KPMG HR-menedzsere a FigyelõNetnek.

Presztízsrontás

A Gábor Dénes Fõiskola rektora, dr. Szelezsán János a FigyelõNet kérdésére elmondta: már évek óta szárnyal az a hír, miszerint néhány cég az álláshirdetésében arra is kitér, hogy nem alkalmazná a GDF-en végzetteket. A rektornak még nem sikerült olyan emberrel beszélnie, aki konkrétan látta volna a hirdetést – amely állítólag Tiszaújvárosban jelent meg –, pedig egy csoportot „rá is állított” a hitelrontó újságcikk megkeresésére.

„Magyarországon a Gábor Dénes Fõiskola volt a legelsõ, amely távoktatással tanított, az egyik elsõ alapítványi fenntartású felsõoktatási intézmény és elõször mi vezettük be a kreditrendszert. Az évek folyamán ötvenezer hallgató iratkozott be hozzánk, ebbõl azonban csak hétezer diák kapott diplomát. A buktató talán csak a speciális hallgatói körben és a szigorú képzésben kereshetõ” – mondta a rektor. Hozzátette, mûködik öregdiákok egyesülete is a fõiskolán, amellyel nyomon követik a végzetteket, és tudomásuk szerint mindannyian el tudtak helyezkedni.

A rektor hozzátette, hogy a rossz véleménynek lehet az az oka, hogy jó pár korábbi GDF-es hallgató nem fejezte be a képzést – a legtöbben a egy-két vizsgát tettek csak le –, majd a késõbbi munkahelyükön azt mondták, hogy csak a diplomájuk hiányzik. Persze ezeknek az embereknek nem volt meg a kellõ tudásuk, így a legtöbb esetben kirúgták õket. Elõfordult már az is, hogy hamisított Gábor Dénes Fõiskolai diplomával keresett állást néhány egyén, ám õk lebuktak. Szelezsán János szerint viszont biztos, hogy nem minden hamisító bukott le az állásinterjún, hanem a munkájukkal – mindegy, hogy szándékosan vagy akaratlanul – rossz hírét keltették a fõiskolának.