Összesen 97 motoros, 12 quados, 78 autós és 60 kamionos egység jutott el a limai célig (tehát az eredetileg elrajtolt 443 jármûbõl 249 fejezte be a futamot), pedig a sokat tapasztalt élmezõnybeli versenyzõk szerint nem ez volt minden idõk legnehezebb Dakarja. A Mar del Plata-i rajtot követõen a mezõny 8300 kilométernyi utat tett meg, hogy 15 szakasszal késõbb megérkezzen Limába. A legizgalmasabb küzdelmet a motoros kategóriában láthattuk, ahol az utolsó elõtti szakaszon dõlt el, hogy Cyril Despres veheti át a gyõztesnek járó Dakar-trófeát. Marc Comával igazi macska-egér játékot játszottak, és felváltva vállalták a szerepet hol az egyik, hol a másik oldalon. Coma mellé azonban nem szegõdtek a perui szerencse-szellemek, akiket pedig még a táborban is megidéztek helyi sámánok, hiszen az utolsó elõtti szelektíven ment tönkre úgy a váltója, hogy nem bírt el a dûnékkel. A második helye azonban megmaradt a katalánnak, bár boldog nem lett tõle.

Despres elhúzott eggyel, hiszen a negyedik Dakaros gyõzelmét aratta, és így most 4:3 az állás a javára, már ami a gyõzelmek számát illeti. A harmadik helyen Helder Rodrigues végzett, csakúgy, mint tavaly, de nem volt elkeseredve a spanyol motoros, mivel sikerült egy szakaszgyõzelmet is elérnie. Az igazi áttörést Joan Barreda érte el ezen a Dakaron, aki már a legelején elvesztette minden reményét, hogy az élen végezzen, de aztán mégis sikerült szakaszelsõséget is szereznie, és végül az ötödik helyen végzett az összetettben. Alessandro Boturri lett a legsikeresebb újonc (nyolcadik lett), Gyenes Emánuel pedig a remek 17. pozícióban fejezte be a 33. Dakar-ralit.

Az autósoknál a legtöbben biztosak voltak a Mini gyõzelmében, és Peterhansel tett is arról, hogy a rajongóknak kétségük sem legyen a végsõ gyõztes személye felõl. Ráadásul az egész X-Raid remek Dakaron van túl, hiszen mind a nyolc autójuk célba ért, és hazavitték az elsõ két helyet is. Ennél szebbet talán még maga Sven Quandt sem álmodott, érhetõ tehát a német csapatfõnök széles mosolya, amellyel az újságírókat fogadta a pódium utáni sajtótájékoztatón.

Ráadásul Peterhansel úgy nyert, hogy semmilyen technikai gondja nem volt, és ez az utóbbi Dakarok után igazi felüdülés volt számára. Mr. Dakar már eddig is rekordtartó volt, de most újabb történelmet írt: megszerezte tizedik Dakar-gyõzelmét(6 motor és 4 autó). A harmadik helyen szépen csöndben, mindig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva a 2009-es gyõztes, Giniel De Villiers végzett, aki a Volkswagen kilépése után megtalálta magának a Toyotat, és úgy tûnik, jól döntött.

A quadosoknál, ahogy arra számítani lehetett, az egyik Patronelli fivér vitte haza ismét a gyõzelmet, ezúttal a címvédõ Alejandro volt a jobb, de testvérével folyamatosan egymás ellen küzdöttek a szakaszokon. Testvére, Marcos lett a második, és hogy teljes legyen az argentin dobogó, Tomas Maffei lett a harmadik.

A kamionosoknál néhány nap után már kérdés sem volt, hogy Gerard De Rooy a legesélyesebb a végsõ gyõzelemre, és a holland nem is hibázott, behozta az Ivecot az elsõ helyre. Sõt, olyan jól sikerült az idei verseny, hogy még a második hely is a csapatnál maradt, hiszen Hans Stacey végzett mögötte a dobogón. A végére azért három Kamaz is megérkezett a további három helyre, de kétségtelenül ez nem az oroszok Dakarja volt.

Szintén jobb helyezésben reménykedett a Szalay Balázs-Bunkoczi László kettõs, akik sorozatosan technikai gondok miatt voltak kénytelenek hosszabb-rövidebb idõre megállni a szelektíveken. Az Antara aztán egy idõ után már nem hagyta pácban a versenyzõket, és amikor minden rendben volt, a páros a 12-15. hely körüli idõket tudta autózni. Végül a 21. pozícióban fejezték be a versenyt, és ezzel Szalay Balázs már hetedik alkalommal ért célba a Dakaron (11 versenybõl). Az újonc Sebestyén-Bognár kettõs egészen jól vette az akadályokat, sajnos azonban a pihenõnap elõtti szakaszon kifogott rajta a mély homok és a sok dûne, és lejött a szakaszról, amelynek kizárás lett a vége. A Darázsi Zsolt vezette versenykamion a 10. szakaszon kuplungproblémák miatt volt kénytelen feladni a versenyt.

A Szalay-Bunkoczi kettõs az utolsó szakaszon érte el a legjobb részeredményét az idei Dakar-ralin - a 15. helyen végzett. A rendezõk erre a napra elvileg már nem adtak nehéz feladatot a versenyzõknek - mindössze 29 kilométeres volt a szakasz -, ám végül mégiscsak ástak néhányan. "Még ez az utolsó szakasz sem volt könnyû" - törölt ki egy ujjnyi port a szemébõl Szalay Balázs, de közben persze mosolygott, mint a legtöbben a szakasz céljában. "Aki eddig eljutott, az mind elégedett és boldog lehet, hiszen ez a világ leghosszabb és legnehezebb tereprali-viadala. Nekünk semmi gondunk sem volt, persze, poroltak elõttünk, de ez normális ezen a Dakaron. Bevallom, kicsit féltem az utolsó szakasztól, mert olyan egyszerûnek tûnt a leírás alapján"- nyilatkozta a rutinos magyar versenyzõ.
"Persze, mert nem írták bele a mély homokos részeket, amelyekbe így váratlanul érkezett meg az ember" - fûzte tovább a szót a célban Bunkoczi. A végére tehát még kitettek magukért a szervezõk, sot, a mezõny egyöntetû véleménye szerint a dél-amerikai Dakarok közül ez a mostani volt a legnehezebb - méghozzá az utolsó három, perui szakasz okán. Afrikában ugyanis, amikor már csak három nap volt hátra a versenybõl, az ember szinte biztosra vehette, hogy célba ér. Itt mind a három nap kockázatos és nehéz volt.

"A Dakaron mindig remek érzés beérni a célba, hiszen ez azt jelenti, hogy sikerült legyõznünk a sivatagot, jelen esetben a világ legszárazabb sivatagát, az Atacamát, meg azt is jelenti, hogy a csapat jól dolgozott és hogy együtt leküzdöttük az akadályokat. Ahhoz képest, hogy a verseny elsõ hetében alig volt olyan napunk, amikor ne lett volna technikai gondunk, a huszonegyedik helyen értünk célba, ami nem rossz. Persze, a top tízben szerettünk volna lenni, de a történtek ismeretében nem vagyok elégedetlen. Sõt, örülök, hogy itt vagyunk a célban" - mondta Szalay Balázs. A magyar páros lemásolta a 2005-ös, még Afrikában rendezett Dakar-rali utolsó napját, akkor is 15. helyen végzett, és akkor is 21. lett az összetettben, ami a legjobb eredménye.