Ha minden az elképzelések szerint alakul, akkor a 2014-2015-ös idényt a Debrecen már a vadonatúj stadionjában kezdheti.  Májusban egy konferencián bemutatták az új létesítmény terveit, a 20 020 férõhellyel a Lokié lenne az NB I legnagyobb befogadóképességû stadionja. A klub elnökségi tagja, Bács Zoltán azt is elmondta, hogy az egyesület célja a 10 ezres átlagnézõszám állandósítása. Ez nem kis vállalást jelent, jelenleg ugyanis a debreceni átlagnézõszám hétezer körül van - az elõzõ év végén a www.european-football-statistics.co.uk oldal adatai szerint Debrecenben meccsenként átlagosan 7233-an mentek ki, tavasszal azonban a Nemzeti Sport tudósításai alapján egyetlen mérkõzésen sem voltak többen hatezernél. Mivel a jelenlegi Oláh Gábor utcai stadion befogadóképessége a hivatalos adatok szerint 9640 fõ, ez azt jelenti, hogy kihasználtsága közel 70 százalékos, ami nemcsak magyar, hanem nemzetközi szinten is kiválónak számít.
A  KPMG által tavaly készített tanulmány szerint Magyarországon a stadionok átlagos kihasználtsági rátája mindössze 30 százalék, míg Csehországban és Lengyelországban egyaránt 46, Németországban pedig a 80 százalékot is eléri.

Nem nagy meglepetés, hogy Magyarország ilyen rosszul áll a rangsorban, hiszen az átlagnézõszám alacsony (a Hivatásos Labdarúgó-szövetség honlapján található adat szerint jelenleg 3812 fõ, ami jelentõs elõrelépést jelent az elõzõ évadokhoz képest), a stadionok pedig ehhez képest kifejezetten nagyok. Jelenleg a 16 NB I-es csapat közül nyolcnak is olyan stadionja van, ahová több mint tízezren férnek be.

A környezõ országok egy részében egyáltalán nem erõltetik az átlagnézõszámhoz képest túl nagy stadionok építését. Szlovéniában például ebben a szezonban az élvonalban mindössze három olyan klub szerepel, amelynek arénája 10 ezer férõhelyesnél nagyobb. A legnagyobb az Olimpija Ljubljana stadionja, a Stozice, amelybe 16 038-an férnek el, de ez is feleslegesnek tûnik, hiszen a csapat meccseire ebben a szezonban átlagosan 1500-an mentek ki. A legnagyobb nézõszámmal a Muraszombat rendelkezik (3336), ami gyakorlatilag minden hazai bajnokin teltházat jelent, hiszen a Fazanerija stadionba 3716-an férnek be. De a cseh élvonalban is csak nyolc olyan stadion található, amelynek tízezernél nagyobb a befogadóképessége, pedig a Gambrinus Ligában ebben az idényben az átlagnézõszám majdnem eléri az ötezret.

A cseheknél a legújabb és legmodernebb stadionnak a Slavia otthona, a Synot Tip Arena számít, amelyet kevesebb mint két év alatt építettek fel 2006 és 2008 között.

Ez 21 ezer férõhelyes, és ebben a szezonban meccsenként átlagosan 6192-en látogattak ki a prágai egyesület meccseire, pedig a csapatnak kifejezetten rosszul megy, csak a középmezõnyben szerepel.

Hogy a Synot Tip Arena mennyire megfelel a kor elvárásainak, azt bizonyítja, hogy 2013-ban itt rendezik az Európai Szuperkupa-döntõt, és a létesítményben nemcsak futballmérkõzéseket szoktak rendezni: adott már itt koncertet a Metallica, az Iron Maiden, az REM és a Depeche Mode. Az északi lelátó egy szállodát is magába foglal, itt található a szurkolói bolt, és egy nagy nemzetközi gyorsétterem-láncnak is van üzlete.
Közép-Kelet Európában egyébként nem sok olyan stadion van, amely alkalmas nemzetközi kupadöntõ megrendezésére: az idei Európa Liga-finálé helyszíne, a bukaresti National Arena ilyen, azonban ez nem valamelyik klubnak a pályája, inkább nemzeti stadionként funkcionál.

A tervek szerint az új debreceni stadion is ilyen multifunkcionális létesítmény lesz, és ebbõl a szempontból tökéletesen megfelel a modern kor követelményeinek. Az Arup nevû tervezõirodát (amelynek Európában és a Közel-Keleten 35 országban van irodája, és részt vettek a pekingi olimpiai stadion, a Madárfészek tervezésében is) vezetõ Nick Merridew mindezt így foglalta össze: "Manapság a létesítményeknek rugalmasaknak kell lenniük, mert még több bevételt kell generálniuk, és ehhez nem elegendõek a sportrendezvények. Ha csak ezekre használják õket, akkor nagyon sokat állnak üresen".


Az elmúlt húsz évben több mint 30 stadion tervezésében feladatot vállaló Christopher Lee - aki dolgozott a Wembleyn, a wimbledoni centerpályán és a Yankee Stadiumon, és benne volt az Arsenal korábbi stadionjának, a maga korában forradalminak számító Highburynek az átépítésében - így határozta meg a jelenlegi trendet: "Az 1990-es évek elõtt a stadionokat úgy tervezték, hogy 80:20 arányban feleljen meg a férfiaknak, illetve a nõknek. A Highbury átépítésével ez megváltozott, nagy figyelmet fordítottunk a családi területekre és a mellékhelyiségekre, a végeredmény pedig az lett, hogy sokkal több nõ és gyermek ment ki a meccsekre. Manapság már a stadionok tervezésénél a nemek arányát 60:40-ban szokták meghatározni".

Máshol ugyanis nem feltétlenül az jelenti a fõ problémát, hogy miként csábítsák be a nézõket a stadionba, hanem hogy az túlságosan kicsi az igényekhez képest. Az Arsenalnak mindezt sikerült megoldania egy teljesen új aréna felépítésével, és az Emirates ilyen szempontból maximálisan bevált, az átlagnézõszám a korábbi 38 ezerrõl felkúszott 60 ezer közelébe. Hogy egy új és modern stadion ilyen szempontból milyen sokat jelenthet, azt a Juventus példája is mutatja. Korábban a Delle Alpiban általában 30 ezer körül volt a nézõszám, az Olimpiai stadionba pedig átlagosan 23 ezren sem mentek ki az elõzõ idényben, a mostaniban viszont a Juventus Arenában 37 ezret is meghaladja az átlag.

A Manchester United az Old Trafford folyamatos bõvítésével oldotta meg a dolgot, több angol sztárklub azonban már évek óta küzd ezzel a problémával. A Liverpool stadionjába, az Anfieldre csak 45 276-an férnek be, és a klub 2002 óta folyamatosan keresi a helyszínt egy új stadionnak, egyelõre mindhiába - viszont máris fontmilliókat költöttek különbözõ megvalósítási tervekre és engedélyekre. Még annak a lehetõsége is felmerült, hogy közösködjenek a városi rivális Evertonnal, amely szintén szeretne új stadiont, akárcsak a Tottenham Hotspur vagy a Chelsea. Utóbbi helyzetét bonyolítja, hogy a fölterületet, amelyen a Stamford Bridge (amelybe 42 ezren férnek be) található, egy a szurkolók tulajdonában lévõ cég, a Chelsea Pitch Owners birtokolja, és nem akar megválni tõle, vagyis a klub nem adhatja el az ingatlant az Arsenalhoz hasonlóan azért, hogy a bevételbõl építsen egy új stadiont. A Chelsea így sem adja fel, és ajánlatot tett a délnyugat Londonban található, hosszú ideje üresen álló egykori hõerõmûért, a Battersea Power Stationért, hogy annak területén építse fel új, 60 ezres stadionját.