Bár az irhajáratok korszaka már leáldozott, Törökországba most is érdemes elzarándokolni. Én sokévi szünet után látogattam el ismét Isztambulba és azt tapasztaltam, hogy a népesség szemmel láthatóan gyarapodott, a forgalom pedig már szinte elviselhetetlen. De mit is várunk Európa második legnépesebb városától, amelyet a Boszporusz és az Aranyszarv-öböl több részre, sõt több kontinensre oszt és úgy tûnik, mintha emiatt a mintegy 12 milliós lakosság szinte állandóan úton lenne a város egyik részébõl a másik felé. Ehhez még tegyük hozzá, hogy az élet szinte sohasem áll le, nyitott üzleteket a nap minden órájában lehet találni. Az ember azon kezd töprengni, vajon mikor pihennek a helyi lakosok.

A közlekedés számunkra kaotikusnak és veszélyesnek hat. Autó autó hátán, felfestett sávok kevés helyen vannak, de feleslegesek is, mindenki tolakszik és közben barátságosan dudál. A közlekedési dugó fogalma átértékelõdik az emberben az isztambuli tapasztalatok alapján. Gyalogosként átkelni az úttesten még a lámpás keresztezõdésekben sem egyszerû és veszélytelen. Bár lehet, hogy csak mi éreztük így. A helyiek láthatóan félelem nélkül mászkálnak a dudáló autók között. A számunkra áttekinthetetlen és ijesztõ méretû forgalom ellenére egy hét alatt csak két kisebb koccanásos balesetet láttunk. Folyamatban van az alagútépítés is a csatorna alatt, de elkészültére még várni kell. Vannak rövid metró vonalak is, de a forgalom villamoson, buszon és fõleg autókon alapvetõen a kevés számú hídon zajlik. A kocsipark színes, de arányában kevesebb luxusautó látható a városban, mint nálunk.

A gépkocsi-közlekedést láthatóan az sem befolyásolja, hogy a benzin európai mércével mérve is drága. (Állítólag a legdrágább Európában.) Rengeteg taxi van és sárga színükrõl már messzirõl felhívják magukra a figyelmet. Az, hogy ég vagy sem a szabadjelzõ a kocsi tetején, nem sokat jelent. Nyugodtan integessünk, elõbb-utóbb megáll mellettünk valaki. Összességében nem drága a taxi, de legyünk résen, mert érhetnek meglepetések. A repülõtérrõl 75 líráért hozott a taxi a városba, visszafelé a taxióra 45 lírát mutatott, de vannak állítólag 30 lírás fix tarifák is. A Ferihegyre járóknak ismerõs a helyzet, nem? Van ahol célszerû az árra rákérdezni, sõt elõre kialkudni azt, bár volt, hogy a kikapcsolt órára fizettünk rá.

Kereskedni muszáj

Közismert, hogy a törökök barátságos emberek és ami fontos, jó humoruk van. Ez a tulajdonságuk jobbára még akkor is megmarad, amikor ismételt unszolás dacára sem akarunk tõlük az utcán parfümöt, sálat, „valódi” Rolex órát és egyebet venni. Meglepetésemre hasonló volt a tapasztalat a Nagy Bazárban is.

Tény, hogy a portékáikat kirakodó kereskedõk sok nyelven, köztük magyarul is, próbálják felhívni magukra a figyelmet, de nyugodtan megállhatunk az ékszerkirakatok elõtt anélkül, hogy az arab kereskedõk stílusához hasonlóan beráncigálnának bennünket. A „nívósabb” zárt üzletekben pedig kulturált és nagyon udvarias kereskedéssel találkoztunk. Az általunk megismert intelligens fiatal kereskedõ a család bõráruüzletében már a negyedik generációt képviselte.

Zöldség minden formában

Éhen halni nem lehet Isztambulban. Egymást érik az ínycsiklandozó finomságokat árusító étkezdék, amelyekben a zöldséges ételek széles választéka mellett a húsok és nem utolsó sorban az édességek széles garmadája elérhetõ el a nap minden szakában. Nagyon ízlettek a különféle zöldségek elõételként, nyersen vagy fõzve, hidegen és melegen, kellemesen ízesítve.

Konyhájuk – elsõsorban a sok zöldség miatt – egészségesebbnek tûnt a magyarnál. Felhívták a figyelmünket az erõs paprikára, de ez a magyar gyomornak egyáltalán nem tûnt erõsnek. A méz is kedvelt kiegészítõje a török konyhának. A sütemények, desszertek fontos alkotóeleme, amellett lépes méz formájában láthatóan népszerû reggeli csemege is. Annak ellenére, hogy sok finom édes süteményük van, az ebéd befejezése gyakran gyümölcs volt.

A sok kedvezõ benyomás mellett a negatív tapasztalat a dohányzáshoz fûzõdik. Rengetegen dohányoznak és a korlátozásnak nem sok jelét tapasztaltuk. A jó színvonalú szállodákban is ritka, illetve kisszámú a „non-smoking” szoba. A nemdohányzó utazónak egy dohányfüsttel átitatott szobába való beköltözés az intenzív szellõztetés ellenére elég kellemetlen. Étteremben is arra lehet számítani, hogy bárhol rágyújthatnak.

Biztonságban vannak

Manapság erõszakos cselekményekre szinte mindenütt lehet számítani. Érthetõ, hogy a törökök is számos intézkedést hoztak annak érdekében, hogy az odalátogatókat (és a turistaforgalmat) megvédjék. A biztonsági intézkedések elsõsorban a szállodák körzetében érzékelhetõek. A 4-5 csillagos szállodák zöme egy körzetbe telepedett, ezért már az utcák végén, illetve a szálloda behajtójánál õrbódéból kontrollálják a forgalmat.

Az egyirányú utcákat ilyen helyen még egy fürészfogas fém „fekvõrendõr” is védi, amelyen csak egy irányba lehet áthajtani. Sok helyen (szállodai behajtóknál) láttuk, hogy a kocsik alját nyeles tükrökkel szemlélték meg a behajtást ellenõrzõ õrök. Ezek után nem meglepõ, hogy a szállodákon belül biztonsági kapukon kellett áthaladni, a múzeumokban pedig mindenütt átvilágítják a kézitáskákat, csomagokat. Sok rendõrt láttunk, de ezek láthatóan nem a közlekedéssel törõdtek (legalábbis nem úgy, ahogy nálunk megszoktuk), viszont – ha kellett – udvariasan útbaigazítottak.

A nyelvtanulásban történt elõrehaladás lenyûgözõ és most nem a bazárban bûvészkedõ nyelvzsenikrõl van szó. Az iskolákban kiskortól kezdve kötelezõ az angol nyelv tanulása. A minden szinten fellelhetõ számtalan magániskolában pedig három nyelvet tanítanak. Láthatóan nem csak tanítják, de meg is tanítják a fiatalokat. Lenyûgözõ élmény volt, amikor az egyik múzeum mosdójában egy csacsogó kisiskolás csapattal futottunk össze. A 8-10 éves gyerekcsapat tagjai felismerve az idegent, pillanatok alatt körénk gyûltek és minden feszélyezettség nélkül, azonnal elkezdtek angolul érdeklõdni a hogylétünk és hovatartozásunk felõl, bemutatva önmagukat és iskolájukat. De szép is lenne, ha mi itt tartanánk!

Macska a mecsetben

A lakosok számából lehet következtetni, hogy a város zsúfolt és miután nincsenek felhõkarcolók és nagy blokkok, nagy területen fekszik. A néhány emeletes, sûrûn egymás mellé épült házak változatos képet mutatnak. Sok a befejezetlen épület, ami állítólag a szövetkezeti építkezés következménye. (Információink szerint nincs jelzáloghitel, ha elfogy a pénz, az építkezés átmenetileg leáll.) Ami még ennél is feltûnõbb, hogy a házsorokba beékelõdve sok az üres, lerobbant állapotban lévõ ház a városban. Feltehetõleg nagyon drága lenne a felújítás, vagy valami más nehezíti a helyreállítást. Emiatt az utcakép nem egységes, a házak stílusát tekintve a városrendezés koncepciójára nem lehet következtetni.

A kutyatartásnak láthatóan nincs kultusza, csak néhány kóbor jószággal találkoztunk. Ennek megfelelõen az utcán nincs is kutyapiszok. Annál több jól tartott macskát láttunk. Macskák szaladgáltak az ókori romokon, de ott trónoltak a múzeumként funkcionáló Hagia Sophia belsõ „szentélyében” is. Lehet, hogy Mohamed jobban szerette a macskákat, mint a kutyákat?

Kirándulás Isztambulból

Azt mondják, hogy Isztambul nem Törökország, hanem egy örökösen nyüzsgõ, nagy forgalmú nemzetközi kikötõváros, a maga színes keverék népességével. Tény, hogy elhagyva a várost, az Égei-tenger partvidékén utazva a kép sokkal nyugodtabb. Az utat narancs-, gránátalma- és olajfaligetek szegélyezik, de gyakoriak a gyapotültetvények is. Frissen csavart gyümölcslevekhez mindenütt hozzá lehet férni. A sok apró maggal bíró gránátalma leve különösen üdítõ. Természetesen elmaradhatatlan a török kávé és a gyümölcsteák széles választéka. Novemberben már a kirándulók, turisták áradata is alábbhagy, nyugodtan lehet nézelõdni a kiemelt látványosságok területén is. Szerencsés ország. A hellenisztikus, római, bizánci korok olyan nyomokat, csodálatos emlékeket hagytak a területén, amelyek egy-két ezer év távlatából is lenyûgözõek. A márvány láthatóan olcsó építõ- és díszítõ anyagnak számított, bõségesen találunk belõle mindenütt.

A kirándulásokra a távolságok miatt érdemes a belföldi repülõjáratokat igénybe venni. Isztambul és Izmir között szinte félóránként járnak a gépek. Izmirbõl Epheszosz és Pergamon – különbözõ irányban – körülbelül egy-egy órás autóbuszúttal elérhetõ. Epheszoszban ugyan az ókori világ hét csodájaként számon tartott Artemisz templomból mára már csak egy oszloptöredék maradt, de a kis-ázsiai provincia székhelyeként funkcionáló római város kiterjedése, romjaiban is fenséges épületeinek látványa lenyûgözõ. Pergamon, a Kr. elõtti második század hellenisztikus világának szellemi központja, a különbözõ korban épült egyes városok romjainak meglátogatása alapos gyalogtúrát igényel.